Aura-soma

A történetet ott kezdeném, hogy gyermekkoromban szerettem nagyon a kertben játszani. Néztem a gyümölcsfákat, a virágokat, csigaházakat. Bekukkantottam a kövek alá.

Testvéremmel üres csigaházakat gyűjtöttünk. Gyakran azt játszottam, hogy a növények levéből, vízből, meg minden érdekes dologból, amit találtam, csodaelixíreket gyártok. Varázs dolgokat. Néztem, ahogy a virágok szirma színezi azt a kotyvalékot, amit kevergettem. Nagyon szerettem a vérehulló fecskefű sárga nedvét, sokszor azt találtam ki rá, hogy az valami titkos adalék, amitől életre kel a főzetem.

Az aura-soma hasonló érzéseket ébresztett bennem, mikor először találkoztam vele. Tizenöt évvel ezelőtt ismertem meg barátaimmal együtt egy Svájcban élő gyógyítót, aki különböző témákban előadást, később tanfolyamot is tartott. Neki voltak Kvintesszenciái. Akkor hallottam először Vicky történetét. Lenyűgöző volt! Mintha újra a gyermekkori mesevilágomban találtam volna magam! Nagyon vonzott, valami mágikus erőt éreztem, és azt, hogy valamit megtaláltam.

Mikor először láttam az egyensúly üvegeket, egy színek napján, 10 évvel ezelőtt, minden más megvilágításba került. A vonzás egyre erősebb volt. Valami olyan mélységet éreztem, amit eddig semmilyen dologgal kapcsolatban nem. Megragadta a figyelmemet, hogy mikor a 2. nap után végleg elszakadtam az üvegektől, határozottan olyan érzésem volt, mintha egy idegen világból térnék vissza a mindennapokba. Akkor tudatosodott az a finom energiából álló mező, ami az egész 2. nap alatt körülvett. Hihetetlen volt, hiába akartam megérteni, hogy hogyan lehet ez, hogy mi váltja ki ezt az érzést, sehonnan nem jött válasz rá.

A Kvintesszenciákat az első csoportomtól kezdve (már tíz éve) használtam meditáció előtt.

De az egyensúly üvegek határozottan más érzést váltottak ki. Egyszerűnek és mégis annyira különlegesnek tartottam azt, amit az üvegekben éreztem. A megnyilvánult és a meg nem nyilvánult határán éreztem magam. A kettes tanfolyamon tudatosodott bennem hogy a szín a testet öltött fény, aura-soma. Valóban a legnagyobb igazságok a legegyszerűbbek. Olyan erőt éreztem abban, hogy  a szín nem megfogható de mivel látható, ezért mindenki elismeri létezőként. És így elvezet ahhoz a részünkhöz ami nem megfogható de szintén ugyan ebben a formában érzékelhető. A forma egy behatárolt dolog, de a szín lehet határtalan, mert nem ködődik a formához és ezért végtelen lehetőséget hordoz. Egyre mélyebb üzenetek igazságok kezdtek el jönni az üvegeken keresztül. Egy új üzenet az Univerzumból ami annyira esszeniális, hogy nem lehet úgy félreérteni mint a szavakat, egy „kozmikus nyelv” nagyon magával ragad, de nem tudok betelni vele. Azt figyeltem meg, hogy nem tudom megszokni az üvegek látványát, hatását, hanem mindig az az érzésem mikor látom őket, mint amit az első alkalommal éreztem, ahogy a gyermeki énem és a lelkem kapcsolódik az üvegekhez.

Minél többet tudok a színekről annál inkább más megvilágításba, más színbe kerül az egész világ. Sok helyzetet azóta van hogy úgy látok, vagy gondolok át, mintha egy szín áradat, vagy szín kód futna végig a fejemen. Mintha ilyenkor mélyebben érteném meg vagy érezném át a körülöttem lévő dolgokat. Az aura-somán és a színeken keresztül sokkal elfogadóbbnak és megértőbbnek érzem magam, mint előtte. Nem csak az egyszerű empátia, érzelmek működnek bizonyos helyzetekben, hanem sokkal könnyebben találom meg azokat a mélyebb összefüggéseket, amik rendet és igazságot tesznek bennem. Régebben gyakran volt olyan érzésem, hogy egy-egy dolog megértése átérzése le stresszelt, mert meg akartam érteni az embert, vagy a helyzetet, de volt valami ami megakadályozott ebben. Kineziológiának egyik ágában használnak egy módszert, ami a szín terápián alapul, és AZONNALI! Fizikai változást eredményez, ez egy korrekció, amiért ha az tulajdonképpen az, hogy egyetlen dolog van, amiben a két agyfélteke egyet ért, és ez pedig, ahogyan a színeket értelmezi, azokra reagál. Ez sokszor eszembe szokott jutni, amikor az üvegek, vagy egyáltalán a színek erősebben hatnak rám, hogy valóban mintha a két agyféltekém egyre inkább együtt tudna működni. A két agyfélteke együttműködése segíti, hogy ne a jobb vagy a bal szemünk által közvetített világot lássuk, hanem a két agyfél, és a két szemen túl egy harmadik szem, a valóságot kezdi mutatni, ami nem kettős. Tehát az ítélkezés a minősítés és a különbség tétel feloldódása, kikopása az életünkből, pont a két agyfélteke egyre harmonikusabb együttműködésével válik érzékelhetővé, ahogy tűnik el a személyes igazságunk, és már nem az egyéni nézőpontunkat keressük, nem a saját kis helyzetünkben akarunk állást foglalni, hanem egy egységesebb képet kezdünk látni. Itt nem valami „elszállt” dologra gondolok, hanem az egység egyszerűségére, ami semmiképp nem valami elvont dolog, hanem saját magunkat is másképp kezdjük látni a világban és a saját életünkben is. Mintha ezáltal „valódibbá” válnánk. Ennek a filozofikus eszmefuttatásnak a lényege tulajdonképpen az volt, hogy megpróbáljam érzékeltetni azt a folyamatot, ami a különböző kihívásokon kívül mélyebben zajlik bennem. A másik dolog ami nagyon sokat adott nekem, a komplementer kurzus. Nagy segítség, amikor egy helyzetben úgy érzem nem tudok tovább lépni, nem tudom megérteni, ha a komplementer párt nézem. És olyan apró kis megbúvó igazságokat látok meg, ami teljesen átrendezi azt a képet, amit valóságnak hittem. A tanfolyamokon éreztem meg, hogy hogy működik a szín terápia, mennyire sok kis apró finom impulzus, ami lehet, hogy viszonylagosan más technikákhoz lassan, de nagyon intenzíven és folyamatosan gyógyítja a lelkünket, tisztítja és oldja azokat a fájdalmakat és sérüléseket amiket eddig esetleg nem is láttunk, vagy más módszerekkel nem mertünk, vagy nem tudtunk feloldani. Ami nekem nagyon fontos volt hogy ezt a módszert el akarjam sajátítani, hogy önválasztó és nem rábeszélő.

Tíz éve tartok csoportokat, és több mint tíz éve foglalkozom sorselemzéssel, életmódtanács adással. Nekem kis gyerekkoromtól senki nem segített a problémáim megoldásában, ami az érzéseimmel álmaimmal, a látásommal, és az energia érzékelésével összefüggésben volt. Egyedül az „Égiek” segítségére számíthattam sokáig. 12éves koromtól különböző módokon magamtól ösztönösen több dolgot terápiáztam ki. Pl avval a szándékkal mentem egyre mélyebbre az érzelmeimbe, hogy meglássam, megértsem, hogy mi van a mélyén, és így el tudjam engedni, fel tudjam oldani őket. (Később megismertem más módszereket, amiket már tudatosan választottam.) Ez egy nagy tanítás volt nekem arra, hogy sosem vagyunk egyedül, de mégis egyedül vagyunk, és a döntést mindig nekünk kell meghoznunk, de mindig van valami külső, vagy „felső” segítség ami bevilágítja az utat. Egy idő múlva megtanultam hálás lenni azért, hogy tapasztalhatok, és a tanulásom egyben a tapasztalás, nem csak egy elméleti tudás, hanem a részemmé válik, egy velem amit tudok. Mikor elkezdtem másoknak segíteni ezt tartottam szem előtt, hogy az embereknek abban segítsek, hogy ők megtalálják a helyes lépést, és ők válasszák ki mi a fontos számukra én csak megmutatom, rávilágítok a lehetőségeikre. Mindig igyekszem tudatosítani bennük, hogy a dolgok okkal történnek, volt valami kiindulópont és szükség van valamilyen módszerre, terápiára amivel egyensúlyba hozhatják magukat, hogy valóban az élettervüknek megfelelően tudjanak élni, hiszen csak akkor lehetünk valóban boldogok, ha azt csináljuk amiért itt vagyunk. Fontos hogy önállóak, szabadok legyünk hogy ne függjünk másoktól, mert csak akkor tudunk együtt működni, ha megérezzük magunkban az erőt és nem másoktól várjuk a megoldást, csak segítséget a következő lépéshez. Nagyon kritikusnak és maximalistának tartom magam. Sok módszert szoktam ajánlani a családállítástól kezdve a transzlégzésen keresztül, de abszolút elkötelezve érzem magam az aura-soma mellett. Minden fontos dolgot megtalálok benne, amit másoknak is tanácsolni szokta. Önválasztó, rávilágít a dolgokra és egy terápiát csinál velünk, és ráadásul olyan módon ami a leg megfelelőbb nekünk, hiszen mi választottuk. Az elmúlt kb 5 év alatt kb 20üveget használtam el. Érdekes volt megfigyelni, ahogy összeszedtem az emlékeimet, hogy milyen üvegek következtek egymás után, hogy a folyamatokat milyen élethelyzetek követték, és hogy mi volt a nagyobb kép, ahogy az összes üveget láttam magam előtt. Érdekes volt megfigyelni, hogy honnan indult az aura-soma terápiás folyamat, hol tart most és milyen ismétlődéseket fedeztem fel az elmúlt öt év alatt. És ha választottam többször is ugyan azt az üveget, milyen más üzenetét, mélységét tapasztaltam, ami ugyan arról szólt, de sokszor mégis más formában. Valami lassú a mélyben megjelenő ritmikus ismétlődést hullámzást figyeltem meg. Mintha a lelkemről láttam volna egy filmet, ami egy-egy fontos képkocka formájában lett rögzítve. A színek számomra mindig az egyszerű igazságot mutatják. Tudom, hogy csak egy kis töredékét látom, érzékelem annak ezen keresztül is ami van, de mégis sokszor úgy érzem, hogy általuk gyorsabban és egyértelműbben látok meg mást, mint amig nem tudtam hogy mit is jelentenek és csak az intuíciomra hagyatkozhattam, amiben bízom ugyan, de nem tudom megmutatni másnak, mint ami az üvegeknél nagy előny, hogy láthatóvá teszik az érezhető dolgokat is, és nem is ismerek más módszert ami képes lenne erre. Szeretem látni mindig a nagyobb képet, hogy mi zajlik a világban. Az utóbbi 2évben több tanítás és üzenet jött az Égiektől avval kapcsolatban, hogy mi zajlik a kollektív tudattalanban, hol és hogyan kapcsolódunk össze, és ezen a területen min kell dolgozni, mit kell feloldani, hogy egymást segítve tudjunk előre haladni. Emiatt az arkangyal üvegek is nagyon vonzanak és maga az  a tény, hogy mindig vannak aktuális színek és témák, és valóban csak a szín képes erre, hogy az emberiség a társadalom vagy az egyes ember önkéntelenül is „színt vall” és abban az egy-két színben amit megmutat annyi minden benne van… A színek nem bonyolítanak, mint amire hajlamosak vagyunk mi emberek, hanem leegyszerűsítik a dolgokat, és ezáltal valóban közelebb visznek az abszolút igazsághoz, és utat mutatnak. Szoktam figyelni, hogy a lakberendezők, vagy a divattervezők éppen milyen színeket ajánlanak, hogy az üzletekben milyen színű használati tárgyak, vagy ruhák divatosak éppen, és mi az amit leginkább megvesznek, és viselnek az emberek. Valóban ott van benne a válasz sok kérdésre! Annak ellenére hogy az aura-soma milyen mélységeket mutat –és ugye az ember azt gondolná, hogy túl összetetté és átláthatatlanná teszi a dolgokat- pontosan az ellenkezőjét teszi. Sokan foglalkoznak a felemelkedéssel a visszatéréssel az egységbe, amit fénnyé válásként is szoktak emlegetni. A problémám evvel mindig az volt, hogy azt vettem észre, hogy túl magasra, vagy túl távolra helyezzük magunktól a célt, vagy magunkat a céltól? Ugyan is az emberek nagy része aki evvel foglalkozik –úgy tapasztaltam- úgy áll hozzá, hogy nem vagyunk emberek, mert ugye annál többek vagyunk, és ezért evvel nem is akar foglalkozni, hanem mivel eleve fénylények vagyunk, a fényre koncentrál. Sajnos én úgy látom, amire Domonic mester üveg kurzusán megerősítést is kaptam az 55ös üveggel kapcsolatban, hogy fel kéne nőnünk az emberi mivoltunkig, emberré kéne válnunk ahhoz, hogy utána fénnyé válhassunk. Színt kell vallanunk, színt kell választanunk ahhoz, hogy a színe változáson keresztül, -ami Krisztussanl is megtörtént- fénnyé válhassunk. Nem nézhetjük csak a fényt, amíg ott vannak a színek. Amíg színek vannak, addig dolgunk van a színekkel, és a színek valóban elvezetnek a tiszta fényhez, de itt a Földön csak úgy juthatunk el a tiszta fényhez, ha ki ki a maga színét felvállalva és a másikkal társítva, a másikhoz kapcsolva kiadja a tiszta fényt, vagy a szívárványt, ami a híd az Ég és  Föld között. A tanfolyamokon az általános összefüggések és az igazságok az aura-soma fényében úgy érzem, mintha a lelkemből szólnának. Gondolom sokan vagyunk evvel így. Ilyenkor mindig úgy érzem, haza tértem, megtaláltam a helyet ahol ez a hasonló szellemiség megerősít abban hogy valóban haladok az úton. És sokan haladunk, és társak vagyunk, segíteni tudjuk egymást. Minden módszerben volt ami vonzott, de egyedül itt érzem az igazi testvériséget, hogy a színek által eltűnnek a különbségek, a félreértések, és ha nyitottak vagyunk, akkor valóban mindenre fény derül amit látnunk, tudnunk kell. Sokat

segít új időszakokban, mikor valami elkezdődik, vagy új dolgokba fogok, ha üveget választok. És mindig megnyugtat a kép ami kibonakozik, az egész választás üzenete. Mindig olyan érzésem van, hogy ebben minden a helyére kerül bennem is, és tudom mihez tartani magam, nem vesztem szem elől a dolgoznivalókat. Sokat segít nekem a konzultációban, hogy sok tapasztalatom van az üvegekkel kapcsolatban, amit semmiképp nem akarok ráeröltetni másra, de a saját tapasztalataim miatt úgy érzem hitelesebb az amit mondok, van „jogom” beszélni erről a témáról, hiszen nem csak tanultam, hanem tapasztaltam is, hogy működik. Kell ez az önbizalom, és határozottság ahhoz, hogy beszélni tudjak az üvegekről, amit a kliens kiválaszt. Érdekes megfigyelni, hogy például az emberek rejtve megmutatják a választásukban azt az üveget, amire esetleg utána azt mondják, hogy ez is tetszett, de mégis ezt választottam. Ahogy ezen keresztül meglátom a lélek, az üvegek és a színek közötti összefüggéseket. És itt szeretnék beszélni arról ami miatt nagyon szeretem az aura-somát, és lenyűgöz. Az a tiszta égi harmónia, analógia ami más rendszerek,  mint például az aura-soma és a numerológia között van. Az aura-somát nem egyszerűen egy rendszernek mondanám, mint pl a numerológiát, hanem egy olyan keretnek, egy olyan magasabb rendnek, ami magába tudja foglalni mind ezeket, mert  rejtve megtalálható benne mindez. Az Égi Nyelv, amin keresztül az emberiség fejlődését segíti az Univerzum valóban a színterápia és az aura-soma. Tetszik, hogy különböző formában, egy módszeren belül újra és újra rálelhetek nagy igazságokra. Olyan finoman és bölcsen tanít, mindig annyit enged láttatni, amire a lélek befogadó, miközben mégis mindig a teljes igazságot mutatja. Úgy érzem, egyre több ember válik nyitottá erre a módszerre, lehetőségre. Egyre többször jön a késztetés, mikor emberek kihívásaira keressük a megoldást, segítséget, gyógyulást, hogy befogadó lenne az aura-somára. Mivel az emberek egyre érzékenyebbekké, egyre szenzitívebbeké válnak, egyre inkább tudják használni az aura-soma segítségét. Megfigyeltem –amit egyébként tanítanak is a mai kor tanítói- fénylények, szellemi mesterek, médiumi közlésekben, hogy vannak módszerek amik kezdenek elavultakká válni, mert bizonyos értelemben változik a működésünk és nem tudunk mit kezdeni ezekkel. Ezzel szemben az aura-soma nemcsak hogy az új idők módszere, hanem egy olyan élő fejlődő dolognak érzem, ami folyamatosan meg fogja tudni adni a jövőben is, sőt szerintem egyre inkább, az embereknek azt a segítséget amire szükségük van, és amit más módszerekben eddig nem találtak, nem kaptak meg. Hiszek abban hogy ez a módszer valóban egy közös nyelvé, egy központi megoldássá válhat lassan az emberiség életében, ami ebben a bábeli zűrzavarban ami a spirituális utat jellemezi, harmóniát teremt, annak ellenére, hogy bármilyen más módszert minősítene, vagy rangsorolna. Az emberiség gyógyul általa.